A szociális szorongás igen gyakori jelenséggé vált az utóbbi időben.Ez a fajta szorongás abból ered, hogy az illető szeretne megfelelni, jó benyomást tenni másokra, de ezt bizonytalanság követi, hogy ő erre képtelen. Az illető fél attól, hogy ki fog derülni, hogy ő valamilyen szempontból alkalmatlan, alsóbbrendű, elfogadhatatlan. A pánikot még tovább tudja fokozni, ha ezt mindenféle irreális rémképzetekkel fűszerezi meg.   

Amikor szülőket kérdezel arról, hogy mit kívánnak a gyermekeiknek, a leggyakoribb válasz: boldogságot (és egészséget)!

Három nagyon kedves páciensem közös viselkedése kapcsán kezdtem el gondolkodni a minap. Mindhárman kiválóan gondolkoznak, és nagyon diplomatikusan fogalmaznak, de valamit nem értettem velük kapcsolatban.  Nem tűnnek valódinak. Egy 19 éves srác nem fogalmaz így: a megfelelő testsúly kellő motivációval és kitartó munkával érhető el. Mindegyiküknél túl sok a ,,kellene, kéne, normális" kifejezés. 

Meggyőződésem, hogy minden szülő képességeihez mérten a lehető legjobban próbálja a gyerekeit nevelni. Abban is bízom, hogy azok a hibák, amiket elkövetnek, jó szándékból indultak, csak rossz lett a kivitelezés. Ha a dolgokat tudná jobban csinálni, akkor jobban csinálná. Ezt még mindig igaznak gondolom a legtöbb szülő esetében, ám a munkám során be kellett látnom, hogy sok szülő nem ebben a szellemben vállal gyereket.

Egy egyszerű alvási problémából nagyon sokat tanulhatunk bizonyos párkapcsolati nehézségről.

 A legtöbb ember, aki nem tud elaludni, elköveti azt a hibát, hogy megpróbálja akarattal alvásra kényszeríteni magát. Ettől aztán csak még éberebb lesz. Az alvás természeténél fogva egy olyan jelenség, amely csak spontán módon tud bekövetkezni. A spontaneitást viszont nem lehet akarattal előidézni. Sőt az erőlködés pont azt idézi elő, amit megoldani szándékozott. Az álmatlanságban szenvedő ember aki egyre kétségbeesettebb lesz, ahogy telik az idő, és gyógyszerrel, aggódással, vagy számolással akarja magát alvásra bírni, pontosan ezt teszi és végül a gyógymódja lesz a betegsége.  Paradox módon a megoldási kísérlet még több problémát okoz.