Mimikri életmód

2014. január 29. 11:40 - Ferles Péter

Három nagyon kedves páciensem közös viselkedése kapcsán kezdtem el gondolkodni a minap. Mindhárman kiválóan gondolkoznak, és nagyon diplomatikusan fogalmaznak, de valamit nem értettem velük kapcsolatban.  Nem tűnnek valódinak. Egy 19 éves srác nem fogalmaz így: a megfelelő testsúly kellő motivációval és kitartó munkával érhető el. Mindegyiküknél túl sok a ,,kellene, kéne, normális" kifejezés. 

 

 

Woman-taking-off-a-mask.jpg

 

Mindhármuk történetében az a közös, hogy a családban van egy vaskalapos anyuka, vagy apuka, aki ráadásul még tanár is és soha nem mulasztotta el elmondani, hogy mi a helyes és a normális. Ellenvéleménynek helye nincs. Ez így van, aki nem így gondolja, az elmeháborodott.

A szó, ami eszembe jutott; a mimikri.  Az evolúció során a mimikri az alkalmazkodás azon formáját jelöli, amikor egy élőlény felveszi vagy utánozza egy másik élőlény, színét, külalakját, viselkedését. A megtévesztő alkalmazkodás célja az önvédelem.

Egy nem nyitott gondolkodású családban könnyebb átvenni a családi normát, mint állandóan vállalni a konfliktust. Gyerekkorban, amikor a konfrontáció, az önérvényesítés és az identitás még nem kialakult, ez egy kiváló védekezési stratégia. Farkasok közt légy te is farkas.

Nem kell mást tenni, mint háttérbe szorítani a valódi gondolatokat, véleményeket, érzéseket és elfogadni a családi álláspontokat.  A gond akkor van, ha ezt a bújócskát az ember addig játssza, amíg el nem felejti a saját érzéseit, gondolatait, vagy még rosszabb, elkezd nem odafigyelni rá gyerekként és így ki sem fejlődnek.

Ez csak egy elmélet, de mikor ezt megbeszéltem velük, észrevétlenül megváltozott a testtartásuk, a hangszínük és zavarba esetten mosolyogtak, mint akit lelepleztek. Viszont örültek, hogy végre valaki észrevette őket a maszk mögött.

Amit én kitaláltam velük, az az, hogy legyen egy hely, ahol védve vannak, mondjuk a rendelő, és itt fokozatosan kezdjék el levenni a maszkokat. Fel fognak merülni a védtelenség félelmei: ,,nem vagyok elég izgalmas.” ,,Ha kiismernek, csalódnak bennem és otthagynak.” De egy jó és elfogadó környezetben ezek a félelmek hamar elillannak.  

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichologusbudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr185788140
süti beállítások módosítása