Sokan mondják, hogy nem bíznak az emberekben, vagy elvesztették a bizalmukat a párjukban. Legtöbb esetben azonban az derül ki, hogy vagy tényleg átverték őket, vagy nagyon rosszul tájékozódnak az emberek közti interakciókban.

Nehezményezem a templom fogadalmak szövegét, amiben kijelentik, hogy mit fognak érezni a jövőben. Vannak dolgok, amiért felelősséget lehet vállalni és vannak olyanok, amiért nem. Nem tudom megigérni, hogy szeretni fogok valakit, mert erre nincs ráhatásom. Azért, hogy tisztességes leszek vele azért igen, mert az egy cselekvés.

Ha tisztázza a pár két tagja, hogy ők mit csinálnak együtt, abba mi fér bele és mi nem, azt nagyon támogatom. Ha ezt az egyezményt valaki felrúgja és átbeszélik, hogy hogyan legyenek így együtt azt is támogatom. Ha valaki felrúgja az egyezményt és erről akár évekig hazudik, úgy a másik könnyen elkezdhet bizalmatlankodni a megérzéseiben, megfigyeléseiben. Ilyenkor önmarcangolás és a bizalmatlanság kiterjesztése az összes nőre vagy férfire, kerülendő, ehelyett érdemes a kapcsolat szón elgondolkozni. Ez egy nominalizáció, egy kreált főnév. Ha igeként használjuk, akkor előjönnek a részletek: ki kapcsolódik, kihez, hogyan, hanyszor, meddig, milyen gyakran, mi célból. Ez lehet a kapcsolat alapja, ebben lehet megegyezni, vizsgálni, hogy úgy csinálják e, ahogy tervezték.

Keresse fel szexuálpszichologus unkat