Egy kapcsolat megromlását a szexuális élet megromlása szokta legelőször jelezni. Ez a tünethordozó. Ilyenkor a sértett fél (akit visszautasitanak) először elkezdi kérni, majd duzzog, aztán követel, majd esetleg veszekszik-zsarol, fenyeget. Elhidegülnek, megharagszanak kölcsönösen, és el is flejtik mi volt az eredeti konfliktus. 

Ez a folyamat így szükségszerűen szakításhoz vezet. Én azokat a párokat bírom akik még a folyamat korai szakaszában keresnek meg, ugyanis a hatodik szakítás után, az úgynevezett hajtépős szakaszban, amikor a kanapén egymástól két méter távolságban, karbatett kézzel ülnek, fejenként négy darab szeretővel és már csak a gyerekek meg a lakáshitel tartja össze a kapcsolatot, már igen nehéz segíteni.  

Egyszer egy kétségbeesett nő orvosai és gyógyszerészei véleményét kérte, miután észrevette, hogy teljesen elmúlt minden szenvedélyessége. Habár hátfájására sokáig gyógyszereket kellett szednie és túl beteg volt a szexuális élethez, abban reménykedett, hogy amint újra jobban lesz, visszatér a szenvedély. Arra várt, hátha valaki ajánlana egy hatékony gyógyszert vagy egyéb megoldást, amelynek révén szexuális élete újra a régi lesz.

Arra várni, hogy a szenvedély visszatérjen, eltarthat egy örökkévalóságig. A nők esetében az izgalmi rendszer teljesen másképp működik, mint a férfiaknál. A nők esetében a szexuális vágy nem a fizikai izgalommal egyszerre jelentkezik, hanem általában utána. Náluk a vágy inkább az elméhez köthető, mint a mechanizmusokhoz, és többnyire a partnerkapcsolat és a saját testtel való viszony határozza meg. Éppen ezt a komplexitást kell megismernie nőknek és férfiaknak egyaránt, annak érdekében, hogy képesek legyenek szexuális életüket helyreállítani.

Természetesen, a szenvedély mindig két ember játékának eredménye. Egy érzékeny partner sokat segíthet abban, hogy visszatérhessen a szexuális vágy. Az is előfordulhat, hogy az együttlétre vagy orgazmusra való vágy pontosan akadályozni fogja az élmény elérését. Továbbá, az olyan személyek esetében, akik koruk, bizonyos betegségek miatt úgy gondolják, hogy csökken a szexuális teljesítményük, szintén negatív hatást fognak kiváltani.

Nagyon fontos, hogy a párok magukat érzéki szempontból és szexuálisan egyaránt elkötelezzék, és nem csak a hálószobában. Sokat javíthat a szexuális életünkön az intim gondolataink megosztása egymással, az érintések, csókok, egymás masszírozása. Az elnyújtott előjáték szintén nagyon fontos. Nem elég, ha a partnerünk csak a ki- és bekapcsolt állapotot ismeri, és a kettő között semmiféle beállítás nem létezik.

Egy másik beszámoló szerint, a férfi megunta a kedvesével való együttlétet, állítván, hogy valami újra, másra vágyik. Annak ellenére, hogy elég színes volt a szexuális életük és a felesége nyitott volt az újdonságra, a férfi kevesellte a heti 2-3 alkalmat, ami vitatkozáshoz vezetett és lassan-lassan az érdeklődés elveszítéséhez.

A szakemberek természetesen kritikusan reagálnak egy ilyen vallomásra. Szerintük a felnőtti lét kiváltsága éppen az, hogy az ember önmaga felel a saját boldogságáért. A fent említett férfi úgy várta volna el a változást, hogy az csak a feleségét terhelje, ő maga meg nem tett volna egy lépést sem ennek érdekében.

David Schnarch pszichológus erről így vélekedik: „Mindkét félben rengeteg düh gyűlt fel, amelyet, egyikük sem ismert be. Ez pedig egy tartós harccá nőtte ki magát mindkét fél részéről. A férfi „már nem vágyik sokra, kevéssel is megelégedne”, ezzel büntetve feleségét és gyakorolva nyomást rá. Körbetáncolják a „vonzódunk egymáshoz” témáját, de a nő valószínűleg már nem vonzódik férjéhez, legalábbis a férfi mutatott arroganciájából következtetve. Lehet, hogy vonzódik a testéhez, de érzelmileg nem vonzódik hozzá. Egyikük sem viselkedik túl megnyerően. Egyikük sem nagylelkű, és egyikük sem ismeri ezt el. Ez nem az a pár, aki meg szokta beszélni a bonyolult problémákat. Ugyanakkor nem is hagyják, hogy ezzel szembesítsék egymást.” Mindemellett arról is szó van, folytatva a pszichológus további gondolatait, hogy érzelmileg el vannak akadva. Annak ellenére, hogy azt gondolják: el vannak idegenedve egymástól, épp hogy össze vannak olvadva. Az egyetlen probléma az, hogy a férfi meg van győződve róla, hogy a nőnek kell jobb belátásra térni, holott nem veszi észre, hogy a viselkedése eltaszítana minden nőt, hogy azok megvédhessék önérzetüket. Más szóval nagyon középszerű, ami legtöbb párnál szakítást szokott eredményezni.

Ilyen esetekben nagyon jól jönne egy kis alázatosság. A kihívást az jelenti, hogy belássa és rájöjjön, mi az, amivel visszaszerezhetné a párja vonzalmát. Az elvárás, a duzzogás, az érzelmi zsarolás nem sokat segít, viszont hasznos érzelmileg közeledni, elbűvölni,  a másik nőiességét/férfiasságát feléleszteni.

További érdekes cikkeket szexualpszichologus budapest honlapon találsz