Úristen, a gyerekem felnőtt

2015. november 01. 16:37 - Ferles Péter

Amikor egy gyerek felnő és kirepül a családi fészekből az egész család új életszakaszba lép. Ez néha pezsgőbontásos ünneplés, néha egy olyan helyzet, amit nehezen oldanak meg a családtagok és sok szenvedést szül. A szenvedés pedig abból származik (ezen a témán belül),  ha a már felnőtt gyereknek megnehezítik az elszakadást azzal, hogy nem bízzák rá a döntéseket, hülyének, életképtelennek tartják, belefolynak az életébe, próbálják visszarángatni a családi fészekbe. Vagy a gyerek nem hajlandó kirepülni. 

Nézzünk meg ezt az élethelyzetet, vegyük sorra ki mit akar és megpróbálok javaslatokat tenni, hogyan lehet egymásnak támogatást, biztonságot és szeretetet adni szenvedés helyett.  Az élethelyzet az, hogy egy családban a gyerek 25-30 éves lesz, elköltözik, dolgozik, elkezd a saját lábára állni és függetlenedni a szülőktől, hogy helyet teremtsen a saját leendő családjának. 

A felnőtt gyereknek ilyenkor támogatásra van szüksége. Anyagi és érzelmi támogatásra. Az anyagi támogatás opcionális. Előfordul, hogy nincs miből, ezt a gyerek megérti és megoldja az életét nélküle. Az érzelmi támogatás ingyen van, nagyon fontos és végtelenül egyszerű: pár mondat és az annak megfelelő viselkedés. Például:

Drága Fiam/lányom,

szeretünk és büszkék vagyunk rád. Képességeinkhez mérten igyekeztünk a legjobban felnevelni Téged, ha valamivel vétettünk ellened, kérlek bocsásd meg nekünk, és reméljük Te még jobban fogod nevelni a gyerekeidet. Ránk mindig számíthatsz, ha szükséged van ránk itt vagyunk, de most hagyjuk, hogy éld a saját életedet. Reméljük, hogy minden értéket átadtunk neked, ami segítségedre lesz, hogy boldog életet élhess.

Csók, 

Szerető édesapád és édesanyád

 

A szülő is új életszakaszba lép azzal, hogy a gyerekét felnevelte és kiengedi a fészekből. Hirtelen megszűnik az az elfoglaltság, amit az elmúlt 20-30 évben csináltak. Hirtelen felszabadul egy csomó idő és felelősség, rossz esetben tétlennek céltalannak vagy haszontalannak érezheti magát. Aggódhat, hogy vajon a gyerek boldogul-e és persze hiányozhat neki, mert egyre ritkábban látja. 

Ilyenkor érdemes a szülőnek felmelegíteni a baráti kapcsolatait, új célokat és elfoglaltságokat kitalálni. Mindenekelőtt pedig bízni, hinni a gyerekben. A felnőtt gyerek olyan mint az eldobott kő, miután kikerül a kezünkből, már csak reménykedhetünk, hogy oda kerül, ahova terveztük, de túl nagy hatásunk már nincs rá. 

Ilyenkor a szülő szükségleteit és helyzetét is érdemes figyelembe venne a gyereknek, például így:

 

Kedves Édesanyám és Édesapám,

Hálás vagyok, hogy felneveltetek. Biztonságot ad nekem, hogy számíthatok rátok és örömöt, hogy vagytok. Szeretném ha tudnátok, hogy ti is számíthattok rám, segíteni foglak titeket ahogy csak tudlak. Tudom, hogy mindig jót akartatok nekem és nem volt egyszerű dolgotok, amikor nem értettünk egyet abban, mi a jó nekem. Bocsássátok meg, ha valaha is fájdalmat okoztam volna nektek. Most már gondoskodom magamról, viszem magammal, amit tőletek kaptam és tanultam. Mindig fontosak lesztek nekem.

Szeretlek Titeket

Fiatok/lányotok

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichologusbudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr138041486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása