A féltékenységet általában 3 módon hozzák létre azok, akik az ilyen fajta élményekre vágynak. Azért mondom, hogy létrehozzák, mert ez egy olyan élmény amit bárki, bármikor meg tud magának kreálni. Nem személyiségtípus, nem betegség, semmi egyéb, mint vizuális képek és cselekmény megjelenítése képzeletben. A ,,mód" kifejezést pedig azért írtam, mert sokkal hasznosabb, ha okok helyett módokat, miértek helyett hogyanokat használunk. A ,,mi az oka" és ,,miért" kérdésekre elfogadhatunk egy magyarázatot, és marad minden a régiben.
Számomra a féltékenység egy intenzív szorongás élménysorozat volt, haraggal, önsajnálattal, és értéktelenség érzéssel. Bizalmas, értékes, intim kapcsolatot ápoltam valakivel, amiből a legjobb élményeim származtak akkor. Azt éreztem, hogy mindezt el fogom veszíteni és fogalmam sem volt, hogy lesz-e még ilyen az életemben. Ha a féltékenységnek valós alapjai vannak, akkor az párkapcsolati kérdés. Ha alaptalan, akkor az egyéni probléma (amiből kap a másik fél is rendesen)
A párom a tulajdonom
Az első módja a féltékenységnek, ha azt gondolom, hogy a párom a tulajdonom. Ha elmegy valahova, persze mehet, de tudjak róla. Hova megy, kivel találkozik? Férfiak, nők egyaránt szeretik ezt feltételezni. Aki ilyenben gondolkozik, azzal arról érdemes beszélni, hogy mit gondol, mi a párkapcsolat, hogyan jön létre,a másik mit gondol erről a kérdésről. Általában valami kicsavart elképzelése van, amit valami korábbi rossz példából általánosított. Például a papa csalta a mamát, aki túl engedékeny volt, ezért nem szabad a férfiakat hosszú pórázra engedni. Nagyon hamar ki szokott derülni az is, hogy a birtoklás a bizonytalanság egy megoldási kísérlete és akkor már a bizonytalansággal érdemes folytatni. Például bizonytalankodhat valaki, hogy nem fogják-e elhagyni. Velük marad e a párjuk örökre. A bizonytalanság mélyén pedig félelem szokott bujkálni. Aki ilyeneket mond, nem bizonytalan, hogy elhagyják-e, hanem fél attól hogy elhagyják. A félelemre a szakítástól, a fájdalomtól, elhagyatottságtól, nincs recept és nem is kell. Ezek rémes érzések. A legjobb mentalitás, amit eddig hallottam az, hogy ,,ha szakítanak velem, lehet, hogy rossz lesz, de utána képes leszek egy új párkapcsolatot kialakítani, vagy egyedül jól lenni."
Alacsony önértékelés
Akinek alacsony az önértékelése, az olvassa el a korábbi cikkemet erről a témáról. Alacsony önértékeléssel lehet úgy gondolkodni, hogy én nem vagyok elég jó, millió sokkal jobb pasi, vagy nő veszi körül a páromat és csak idő kérdése, hogy mikor talál jobbat. A legszebb, amikor valaki biztos abban, hogy idő kérdése, hogy elhagyják és ki akarja provokálni. A nyeremény, az amikor azt mondhatja: ugye megmondtam. Jobb nekik a biztos rossz, mint a bizonytalan.
Ilyen esetben a célom az önismeret helyreállítása, ami helyes önképet ad. Ha valakinek a párja rendszeresen alul értékeli magát, nem érdemes az ellenkezőjét bizonygatni. Nem segít. Sokkal hasznosabb a köztük lévő kapcsolatot erősíteni. Azzal foglalkozni, ami köztük van. Sok nőnek megnyugvás, ha elveszik őket, sok férfinak, ha megöregszik a párja. Ezt én szomorúnak találom. Sokkal egyszerűbb és gyorsabb egészséges énképet kialakítani.
A "jogos" féltékenység
A harmadik verzió, amikor a pár egyik tagja valami olyat csinál mással, amit csak a párjával kéne. Ilyenkor érdemes átbeszélni, kinek mit jelent a megcsalás, hol vannak a határok. Mit akarnak egymástól, mi volt, amit máshol keresett, hogy érdemes-e még együtt folytatni és hogyan? Sokszor a megcsalás nem a kapcsolat vége, gyakran ráébreszti a feleket, hogy ahogy eddig voltak nem elég jó, és tudnak kielégítőbben újraszerveződni. Ha együtt akarnak maradni és van olyan mód, ami mind a kettőnek elfogatható, akkor ez nem nehéz feladat. Viszont, ha már valaki nem akarja a kapcsolatot, de szakítani sem akar, akkor nincs az a trükk, ami segít.
Mindenesetre, a féltékenységet úgy lehet létrehozni, hogy újra és újra képzelje el a párját olyan helyzetekben amit csak vele kellene csinálnia. Válasszon hozzá egy magánál jobb, szebb okosabb, fiatalabb, a párja közelében lévő embert. Pécézzen ki valakit. A kép legyen nagy, színes, legyen közel, mozogjon, mint ha egy hatalmas mozivásznon látnánk egy filmet. Ilyenkor ugyanazok az idegpályák mozdulnak, mintha élőben látná. Felmegy a vérnyomása, a limbikus rendszere is belép a játékba és elönti a szomorúság vagy a düh. A szorongás csökkentése érdekében érdemes valamilyen formában megosztani a párjával. Vagy gyanakvás vagy ellenőrzés vagy önmarcangolás formájában. Ha erre a párjától megnyugtató választ kap, akkor kész is az érzelmi hullámvasút. Lehet játszani.
Ha már le szeretne szállni a hullámvasútról, akkor pszichológus segítségével hozza rendbe az énképét, a párkapcsolatról, vagy a férfiakról/nőkről alkotott hiedelmeit. Ha ténylegesen megcsalták, akkor pedig a jövőbeli elképzeléseiket egyeztessék, ezt is lehet szakemberrel.
