Mi is az az empátia és mire kell nekünk?

2019. január 23. 13:35 - Ferles Péter

dr. Lénárt Rita cikke 

Honnan tudjuk ránézésre egy másik emberről, hogy büszke, dühös vagy épp szégyenkezik? Hogyan tudjuk magunkat mások helyzetébe beleélni, miért érzünk fájdalmat, ha valakit a szemünk láttára szúrnak meg egy tűvel? Miért feszeng a főnök, amikor kirúg egy alkalmazottat és miért veszünk össze a házastársunkkal, amikor összeszerelünk egy IKEA szekrényt?


A válasz: mert empatikusak vagyunk.

De mi is az az empátia, és „mi okozza”?


Empátia az, hogy a másik által átélt fájdalom hatására a mi agyunkban is fájdalom-reakció játszódik le. Ha szorong, fél vagy éppen boldog, az érzéseit le tudjuk olvasni az arcáról és hatásukra ugyanazon agyi területeink aktiválódnak, mint neki.


Ezért pedig nem mások a felelősek, mint az agyban található úgynevezett tükörneuronok. Ezek olyan idegsejtek, melyek visszatükrözik saját agyunkban mások tevékenységét. Amikor például megfogunk valamit, agyunk egy bizonyos területén aktiválódnak az idegsejtek. Ha látjuk, hogy valaki más fog meg valamit, ugyanezen terület tükörneuronjai aktiválódnak.


Igaz ez a motoros tevékenységek végzésén kívül érzelmekre, valamint fájdalom átélésére is. Azok, akik nem mutatnak fájdalomreakciót valaki más fájdalmának látványára, jó eséllyel pszichopaták és már gyerekként szadista magatartást tanusítottak.


A szociális fájdalom átélésének képessége bíztat minket arra, hogy egy fájdalmas igazságot inkább egy harmadik személynek, és ne egy olyannak mondjuk el, aki empátiát kelt bennünk. Átérezve a fájdalmát ezzel gyakorlatilag magunknak adnánk egy pofont.
Az empátiaára való képesség azonban néha meg is nehezíti az életünket:
Amikor a főnök elbocsát egy beosztottat, kénytelen félretenni az együttérzését, hogy racionális döntést tudjon hozni. És bizony IKEA szekrény szerelése közben sem vesznénk össze, ha kevésbé lennénk empatikusak. Ez esetben az empátia azt jelenti, hogy amikor látjuk, hogy valaki hibázik, ugyanaz az agyterületünk aktiválódik, mint mikor mi magunk hibázunk. Hibáinkra pedig sokszor ingerültem reagálunk. Minden körülmény adott tehát, hogy kicsússzon a szánkon: „Jajj, ne bénázz már annyit!”
Nagyon nehéz lenne azonban az életünk tükörneuronok nélkül. Ebben a helyzetben vannak az autisták. Nem ismerik fel az arcokra kiülő érzelmeket, nem tudják értelmezni a szociális helyzeteket, a társadalmi érintkezés szabályait kénytelenek betanulni, mint egy színdarabot.
Ezeknek a sejteknek köszönhetjük tehát, hogy megérezzük mások motivációit, az ő segítségükkel tudunk ösztönösen jól érintkezni barátainkkal vagy munkatársainkkal.

 

Ferles Péter :

Az empátia az érzelmi és szociális intelligencia alapja és ezért a sikeres kapcsolati élet (legyen az családi vagy párkapcsolati, vagy baráti) alapfeltétele is. Sok pár és család szenved attól, hogy nem értik egymást tele vannak félreértésen alapuló konfliktussal és sokszor nincsenek is tisztában azzal, hogy a kommunikáció és az empátia fejleszthető. A kapcsolataik fejlesztésével pedig az életminőségük is fejlődik. 

A mentalizáció az a képességünk, hogy van elképzelésünk arról, mit érez és mit gondol a másik. Egészen hasonló fogalmak az empátiával, de több is és kevesebb is, mint az empátia. Az empátia beleérzés a másik lelki világába, a mentalizáció belegondolás. Egyik a másik nélkül nem létezik. 

 

A Mentalizáció alapú párterápiás workshopot azoknak fejlesztettük ki, akik:

- szeretnék jobban megismerni magukat

- jobban megértetni magukat a kapcsolataikban

- szeretnék jobban megismerni a párjuk működését

- egy harmonikusabb kapcsolatot kialakítani

- szeretnék növelni érzelmi és társas intelligenciáját

- gyermekvallalás előtt stabilizálni a kapcsolatukat

 

 

forrás: Mark Mieras, Többet ésszel c könyv
komment

Túljutni a túlterheltségen

2017. szeptember 21. 15:31 - Ferles Péter

 

Sok ember úgy csinál, mintha folyamatosan rohangálnia kellene innen-oda, onnan-ide. Mintha állandóan fontos dolga lenne. Az afrikaiaknak van egy hangzatos szavuk az európaiakra:  Mzungu. Azt jelenti: az ember aki körbe körbe bolyong. Épít, tesz vesz, dolga van. Csak emellett a nagy tevékenykedés mellett haldoklik a párkapcsolata, szar a szociális élete, nincs ideje magára és hedonikus ingerekkel árasztja el magát boldogtalanságában. 

 

workaholic.jpg

 

Sokunknak ismerős lehet az a bizonyos „nem bírom tovább” érzés. Amikor hirtelen minden sok, ezerfelé próbálunk figyelni miközben pedig úgy érezzük nem haladunk semmivel. Ez aztán frusztrációhoz vezet, újabb szituációk lavináját indítva.

A túlterheltség alapvető oka, hogy egyszerre túl sok információt próbálunk feldolgozni. A legegyszerűbb megoldása tehát a problémának, ha csökkentjük a minket érő ingerek számát, ezáltal felemelve a nyomást magunkról. Két fő forrása van a minket érő ingereknek: vannak amiket környezetünkből, magunkon kívül tapasztalunk, ilyenek például a hangok, színek, illatok; illetve vannak amik belülről jönnek, így például az érzéseink és gondolataink.

A külvilág lecsendesítése

Kétféleképpen birkózhatunk meg a minket körülvevő káosszal.

A külvilágból érkező ingerek szelektálásának legegyszerűbb módja, ha megszűntetjük azokat az ingereket amik zajként vannak jelen akörül amire igazán koncentrálni akarunk. Képzeljük el a szituációt, amiben GPS segítségével próbálunk megtalálni egy utcát egy általunk ismeretlen környéken miközben a rádió az ötórási híreket bömböli folyamatosan. Az elcsípett mondatfoszlányokba bele-belezavarodunk, ezáltal kevésbé koncentrálunk a vezetésre, rossz helyen fordulunk be, zsákutcába kerülünk, egyre növelve frusztrációnkat. A rádió kikapcsolása ilyenkor lehetővé teszi a lényegtelen információk kizárását, ezáltal segít megelőzni a túlterheltség érzését.

Vannak olyan szituációk azonban amikor nem ilyen egyszerű a helyzet, nem tudjuk ilyen egyszerűen megszűntetni a számunkra zavaró tényezőket. Ilyen esetekre érdemes kifejleszteni egyfajta “csőlátást” ami kiszűri a felesleges ingereket. Gondoljunk például arra a szituációra mikor egy emberekkel teli szobában próbálunk dolgozni. A körülöttünk lévő zaj tudatos figyelmen kívül hagyásával koncentrálhatunk az igazán fontos dolgokra, hasonló hatást elérve mintha egy üres szobában ülnénk egyedül.

A belső lecsendesítése

A belső lecsendesítésének egy módja, ha lelassítjuk és teszünk egy lépést hátra mindazoktól amiken éppen kattog az agyunk. Képzeljük el életünk eseményeit filmekként, majd pedig ahogy ezeket a filmeket mind egyszerre próbáljuk nézni, feldolgozni, sőt megváltoztatni. Ez azért eléggé nagy falat egyszerre. A jó taktika az ilyen helyzetekre, ha megállítjuk „filmjeinket” és eldöntjük, hogy melyik az, amelyik elsődleges fontosságot érdemel, a kevésbé fontosakat háttérbe szorítva. Vegyünk például egy darab papírt és írjuk fel rá mindazt amivel az adott pillanatban foglalkoznunk kellene – legalábbis szerintünk. A lista befejeztével láthatjuk mik azok, amik kevésbé fontosak, halaszthatóak, vagy egyenest elhagyhatóak, a többiekkel összehasonlítva. Ha extra precízek szeretnénk lenni, a sorrend felállítása után felírhatjuk őket újra, sorrendbe állítva. Az idő múlásával aztán ez a lista ismételten átrendezhető, annak fényében, hogy hogy alakulnak a dolgaink a közeljövőben.

Érzelmi állapot

Nem árt az adott pillanat érzelmi állapotát is figyelembe venni. Egy fárasztó nap végén természetes, hogy kevésbé érezzük magunkat produktívnak, az ebből adódó frusztrációt pedig sokszor egy egyszerű alvás megoldja. Napközben érdemes beiktatni néhány szünetet, amikor csapot-papot otthagyva, pár percre elszabadulunk feladataink elől pl egy rövid séta vagy meditáció alkalmával. Felismerni és elfogadni az adott pillanat érzelmi állapotát tehát sokszor lehet a kulcs a túlterheltség érzetének megszűntetésére.

Legközelebb tehát amikor ránktör az a bizonyos „már megint minden összejött” érzés, érdemes megállni egy pillanatra és felmérni a helyzet valóságát. Mi az ami egyszerűen kiiktatható a külvilágból, mi az ami elhagyható, illetve mi érdemel elsődleges fontosságot?

komment

Szerezze vissza szexuális életét

2017. szeptember 20. 15:06 - Ferles Péter

Egy kapcsolat megromlását a szexuális élet megromlása szokta legelőször jelezni. Ez a tünethordozó. Ilyenkor a sértett fél (akit visszautasitanak) először elkezdi kérni, majd duzzog, aztán követel, majd esetleg veszekszik-zsarol, fenyeget. Elhidegülnek, megharagszanak kölcsönösen, és el is flejtik mi volt az eredeti konfliktus. 

 

couple-260899_960_720.jpg

Ez a folyamat így szükségszerűen szakításhoz vezet. Én azokat a párokat bírom akik még a folyamat korai szakaszában keresnek meg, ugyanis a hatodik szakítás után, az úgynevezett hajtépős szakaszban, amikor a kanapén egymástól két méter távolságban, karbatett kézzel ülnek, fejenként négy darab szeretővel és már csak a gyerekek meg a lakáshitel tartja össze a kapcsolatot, már igen nehéz segíteni.  

Egyszer egy kétségbeesett nő orvosai és gyógyszerészei véleményét kérte, miután észrevette, hogy teljesen elmúlt minden szenvedélyessége. Habár hátfájására sokáig gyógyszereket kellett szednie és túl beteg volt a szexuális élethez, abban reménykedett, hogy amint újra jobban lesz, visszatér a szenvedély. Arra várt, hátha valaki ajánlana egy hatékony gyógyszert vagy egyéb megoldást, amelynek révén szexuális élete újra a régi lesz.

Arra várni, hogy a szenvedély visszatérjen, eltarthat egy örökkévalóságig. A nők esetében az izgalmi rendszer teljesen másképp működik, mint a férfiaknál. A nők esetében a szexuális vágy nem a fizikai izgalommal egyszerre jelentkezik, hanem általában utána. Náluk a vágy inkább az elméhez köthető, mint a mechanizmusokhoz, és többnyire a partnerkapcsolat és a saját testtel való viszony határozza meg. Éppen ezt a komplexitást kell megismernie nőknek és férfiaknak egyaránt, annak érdekében, hogy képesek legyenek szexuális életüket helyreállítani.

Természetesen, a szenvedély mindig két ember játékának eredménye. Egy érzékeny partner sokat segíthet abban, hogy visszatérhessen a szexuális vágy. Az is előfordulhat, hogy az együttlétre vagy orgazmusra való vágy pontosan akadályozni fogja az élmény elérését. Továbbá, az olyan személyek esetében, akik koruk, bizonyos betegségek miatt úgy gondolják, hogy csökken a szexuális teljesítményük, szintén negatív hatást fognak kiváltani.

Nagyon fontos, hogy a párok magukat érzéki szempontból és szexuálisan egyaránt elkötelezzék, és nem csak a hálószobában. Sokat javíthat a szexuális életünkön az intim gondolataink megosztása egymással, az érintések, csókok, egymás masszírozása. Az elnyújtott előjáték szintén nagyon fontos. Nem elég, ha a partnerünk csak a ki- és bekapcsolt állapotot ismeri, és a kettő között semmiféle beállítás nem létezik.

Egy másik beszámoló szerint, a férfi megunta a kedvesével való együttlétet, állítván, hogy valami újra, másra vágyik. Annak ellenére, hogy elég színes volt a szexuális életük és a felesége nyitott volt az újdonságra, a férfi kevesellte a heti 2-3 alkalmat, ami vitatkozáshoz vezetett és lassan-lassan az érdeklődés elveszítéséhez.

A szakemberek természetesen kritikusan reagálnak egy ilyen vallomásra. Szerintük a felnőtti lét kiváltsága éppen az, hogy az ember önmaga felel a saját boldogságáért. A fent említett férfi úgy várta volna el a változást, hogy az csak a feleségét terhelje, ő maga meg nem tett volna egy lépést sem ennek érdekében.

David Schnarch pszichológus erről így vélekedik: „Mindkét félben rengeteg düh gyűlt fel, amelyet, egyikük sem ismert be. Ez pedig egy tartós harccá nőtte ki magát mindkét fél részéről. A férfi „már nem vágyik sokra, kevéssel is megelégedne”, ezzel büntetve feleségét és gyakorolva nyomást rá. Körbetáncolják a „vonzódunk egymáshoz” témáját, de a nő valószínűleg már nem vonzódik férjéhez, legalábbis a férfi mutatott arroganciájából következtetve. Lehet, hogy vonzódik a testéhez, de érzelmileg nem vonzódik hozzá. Egyikük sem viselkedik túl megnyerően. Egyikük sem nagylelkű, és egyikük sem ismeri ezt el. Ez nem az a pár, aki meg szokta beszélni a bonyolult problémákat. Ugyanakkor nem is hagyják, hogy ezzel szembesítsék egymást.” Mindemellett arról is szó van, folytatva a pszichológus további gondolatait, hogy érzelmileg el vannak akadva. Annak ellenére, hogy azt gondolják: el vannak idegenedve egymástól, épp hogy össze vannak olvadva. Az egyetlen probléma az, hogy a férfi meg van győződve róla, hogy a nőnek kell jobb belátásra térni, holott nem veszi észre, hogy a viselkedése eltaszítana minden nőt, hogy azok megvédhessék önérzetüket. Más szóval nagyon középszerű, ami legtöbb párnál szakítást szokott eredményezni.

Ilyen esetekben nagyon jól jönne egy kis alázatosság. A kihívást az jelenti, hogy belássa és rájöjjön, mi az, amivel visszaszerezhetné a párja vonzalmát. Az elvárás, a duzzogás, az érzelmi zsarolás nem sokat segít, viszont hasznos érzelmileg közeledni, elbűvölni,  a másik nőiességét/férfiasságát feléleszteni.

 

További érdekes cikkeket szexualpszichologus budapest honlapon találsz

komment

Kiút az önmarcangolásból

2017. szeptember 17. 14:20 - Ferles Péter

A befelé fordulás olykor hasznosnak tűnhet, viszont nagy károkat okozhatunk magunknak vele. Tasha Eurich pszichológus javasol egy módszert, ami segít véget vetni az állandó önelemzésnek és önmarcangolásnak.

 

7dc08ff5-2077-4b56-a775-b7a53308f442-686-00000372aa2fbc73.jpeg

 


Eurich kutatásának egyik eredménye, hogy azok az emberek, akik többet foglalkoznak önvizsgálattal, sokkal feszültebbek, lehangoltabbak, aggodalmaskodóbbak, kevésbé elégedettek az állásukkal, vagy párkapcsolatukkal. Sokkal szétszórtabbak, és kevésbé tudják kontrollálni az életüket. 

 

 

Bár a Sidney-i Egyetem pszichológusa, Anthony M. Grant felismerte, hogy azok az emberek, akik jobban ismerik önmagukat – amit ő intuitív önmegértésnek definiált- erősebb társas kapcsolatokkal rendelkeznek, világosabb elképzeléseik vannak a céljaikról, a jólétről, az önismeretről és boldogságról. Hasonló tanulmányok azt mutatták, hogy az önismerettel jobban rendelkező emberek jobban tudják irányítani az életüket, sokkal drámaibb képet mutat a személyes fejlődésük, jobban élvezik a társas kapcsolataikat, nyugodtabbak, elégedettebbek. Grant és társai azonban rájöttek arra is, hogy nincs kapcsolat az önvizsgálat és az önértékelés között. Ez azt jelenti, hogy önmagunkról alkotott elméletek, itéletek és magyarázatok nincsenek feltétlenül összefüggésben önmagunk ismeretével. Sőt, néhány esetben épp az ellenkezőjét találta: minél többet elemzik magukat a résztvevők, annál kevesebb önismerettel rendelkeznek. Más szavakkal végtelen mennyiségű időt töltünk önelemzéssel, de végeredményben semmivel sem ismerjük jobban meg önmagunkat, mint amikor nekiláttunk.


Valójában az önelemzés beárnyékolhatja és összezavarhatja önmagunkkal kapcsolatos érzéseinket, valamint nem várt következményei lehetnek. Néha felkavaró érzelmek árasztanak el bennünket, megakadályozva a cselekvést. Önmagunk értékelésével nem az a probléma, hogy teljesen hatástalan, hanem az, hogy nem mindig végezzük helyesen. Amikor megvizsgáljuk gondolatainkat, érzéseinket és viselkedésünket - és megkérdezzük magunktól: „Miért?”- akkor a legegyszerűbb és legelfogadhatóbb válaszokat keressük. Általában, amint találunk egy vagy két lehetőséget, abbahagyjuk a keresést. Vagy újra és újra ugyanazokat a gondolatsorokat játsszuk le. Ennek oka egy fajta velünk született önmagunk felé való pozitív részrehajlás, ami arra sarkall bennünket, hogy olyan okokat vegyünk figyelembe, amik még jobban megerősítik a meglévő hitrendszerünket.


Eurich : Tehát amikor a belső öntudatosság fejlesztéséről van szó, szeretek egy egyszerű eszközt használni, amit úgy hívok: „Mit Nem Miért”. A „miért” kérdések korlátainkat körvonalazzák; a „mit” kérdések segítenek észrevenni a lehetőségeinket. A „miért” kérdések felkavarják a negatív érzéseinket; a „mit” kérdések kíváncsivá tesznek. A „miért” kérdések a múlt csapdájába csalnak; a „milyen” kérdések segítenek egy jobb jövőt teremteni. Amellett, hogy megerősít bennünket, a „mit” kérdés a „miért”-tel szemben segít abban, hogy könnyebben megértsük és kezelhessük az érzelmeinket. Tegyük fel, hogy szörnyű hangulatban vagy egy átdolgozott nap után. Megkérdezve: „Miért érzem magam így?” olyan haszontalan válaszok bukkannak fel, mint hogy „Mert utálom a hétfőt!” vagy „Én egy negatív ember vagyok!”. Ehelyett ha azt a kérdést tennéd fel, hogy „Mit érzek most?” észre vehetnéd, hogy megterhelő volt számodra a munka, kimerült és éhes vagy. Ennek a felismerésnek a birtokában választhatsz, hogy egyedül vacsorázol, egy barátoddal, vagy korán lefekszel aludni.


Időnként a „mit” kérdés a „miért” helyett arra kényszeríthet, hogy megnevezzük az érzéseinket, ami a hatékonyságnak a tömör velejét adja. A bizonyítékok azt mutatják, hogy az érzelmek nyelvi kifejezése - egyszerűen csak a megtapasztalásuk miatt- képesek megakadályozni az agyunkat, hogy aktivizálja az amygdalát, az üss-vagy-fuss irányító központot. Ez pedig végeredményben segít nekünk megtartani az irányítást.
Szóval a jó szabály az, hogy a „miért” kérdések általában segítenek tisztábban látni a környezetünkben zajló eseményeket, míg a „mit” kérdések segítenek jobban megérteni önmagunkat.

 

 


Engedélyezett kivonat Tasha Eurich Insight: Why We’re Not as Self-Aware as We Think and How Seeing Ourselves Clearly Helps Us Succeed at Work and in Life című könyvéből, a Crown Business kiadásában. Crown Publishing Group, a division of Penguin Random House LLC, New York. Copyright © 2017 Tasha Eurich.

komment

Hova tűnik a vágy és a szenvedély a hosszútávú kapcsolatból

2016. november 01. 18:30 - Ferles Péter

 

 

Miért van az, hogy a jó szex egy kapcsolatban ellaposodik, még úgy is, hogy szeretik egymást?

És miért van az, hogy a meghittség nem garancia a jó szexre?

Vágyhatunk-e arra, ami már a miénk?

Hogy lehet, hogy a szex (sokszor) gyerekhez vezet és a gyerek katasztrófa a nemi életre?

Milyen az, amikor valaki szereti a másikat és miben különbözik ez a vágytól?

 

Esther Perel ezekre a kérdésekre keresi a választ. Úgy találta, hogy ahova az intimitás beteszi a lábát, ott a vágy csökken. Na de mi tartja fenn a vágyat? Úgy gondolja, hogy a vágy fenntartása egy hosszútávú párkapcsolatban két alapvető szükséglet egyensúlyán múlik. Egyrészt vágyunk a biztonságra, kiszámíthatóságra, megbízhatóságra, másrészt a kalandra, a felfedezésre, az ismeretlenre a kockázatra és a veszélyre. A biztonság és a kaland egy szenvedélyes kapcsolatban látszólag egymást kizáró fogalmak. Adj nekem biztonságot, és kalandot. Légy macsó, de légy jó családapa. Légy gondos házvezető, de légy egyben gésa.

 

Ami nekem igazán tetszik az a következő gondolat: a vágy valósága a fantázia valóságát jelenti. Ha szerelmesek vagyunk közel akarunk lenni a másikhoz, de ha túl közel vagyunk, mintha egyek lennénk nem igazán vágyakozunk a másik iránt, hisz ott van. A vágyhoz távolság kell. A tűznek levegő kell, a vágynak távolság kell.

 

Perel azt a kérdést tette fel több száz embernek, hogy mikor vágytak leginkább a párjukra és a válaszok három dologról szóltak.

1, amikor távol van, amikor nem vagyunk együtt, amikor újra találkoztunk

Ezt azzal magyarázza, hogy ilyenkor nagy teret kap a képzelet, a fantázia a másikról, ami a vágy fő összetevője.

2, amikor a párom elemében van, amikor lelkesedik, amikor leginkább önmaga, amikor kiteljesedik.

Ilyenkor sugárzik és magabiztos és újra rejtélyes, újra távolabb van

3, amikor felfedezünk valami újat a másikban, amikor meglepődünk, amikor új színben látjuk.

Ha újdonság van a kapcsolatban, de ez az újdonság nem uj testhelyzetekről szól, nem az új technikák repertoárja, hanem önmagad és a párod egy másik részének felszínre hozása.

 

A hosszútávú szenvedély e két látszólag ellentétes szükséglet egyensúlya. A biztonság és a kaland, az együttlét és az elkülönültség, a szabadság és az önként vállalt kötelék. Egyik nélkül a másik sem létezhet.

 

 

További érdekes cikkeket pszichologus budapest oldalon találsz!

komment
süti beállítások módosítása