Ferles Péter pszichológus

Túljutni a túlterheltségen

2017. szeptember 21. 15:31 - Ferles Péter

 

Sok ember úgy csinál, mintha folyamatosan rohangálnia kellene innen-oda, onnan-ide. Mintha állandóan fontos dolga lenne. Az afrikaiaknak van egy hangzatos szavuk az európaiakra:  Mzungu. Azt jelenti: az ember aki körbe körbe bolyong. Épít, tesz vesz, dolga van. Csak emellett a nagy tevékenykedés mellett haldoklik a párkapcsolata, szar a szociális élete, nincs ideje magára és hedonikus ingerekkel árasztja el magát boldogtalanságában. 

 

workaholic.jpg

 

Sokunknak ismerős lehet az a bizonyos „nem bírom tovább” érzés. Amikor hirtelen minden sok, ezerfelé próbálunk figyelni miközben pedig úgy érezzük nem haladunk semmivel. Ez aztán frusztrációhoz vezet, újabb szituációk lavináját indítva.

A túlterheltség alapvető oka, hogy egyszerre túl sok információt próbálunk feldolgozni. A legegyszerűbb megoldása tehát a problémának, ha csökkentjük a minket érő ingerek számát, ezáltal felemelve a nyomást magunkról. Két fő forrása van a minket érő ingereknek: vannak amiket környezetünkből, magunkon kívül tapasztalunk, ilyenek például a hangok, színek, illatok; illetve vannak amik belülről jönnek, így például az érzéseink és gondolataink.

A külvilág lecsendesítése

Kétféleképpen birkózhatunk meg a minket körülvevő káosszal.

A külvilágból érkező ingerek szelektálásának legegyszerűbb módja, ha megszűntetjük azokat az ingereket amik zajként vannak jelen akörül amire igazán koncentrálni akarunk. Képzeljük el a szituációt, amiben GPS segítségével próbálunk megtalálni egy utcát egy általunk ismeretlen környéken miközben a rádió az ötórási híreket bömböli folyamatosan. Az elcsípett mondatfoszlányokba bele-belezavarodunk, ezáltal kevésbé koncentrálunk a vezetésre, rossz helyen fordulunk be, zsákutcába kerülünk, egyre növelve frusztrációnkat. A rádió kikapcsolása ilyenkor lehetővé teszi a lényegtelen információk kizárását, ezáltal segít megelőzni a túlterheltség érzését.

Vannak olyan szituációk azonban amikor nem ilyen egyszerű a helyzet, nem tudjuk ilyen egyszerűen megszűntetni a számunkra zavaró tényezőket. Ilyen esetekre érdemes kifejleszteni egyfajta “csőlátást” ami kiszűri a felesleges ingereket. Gondoljunk például arra a szituációra mikor egy emberekkel teli szobában próbálunk dolgozni. A körülöttünk lévő zaj tudatos figyelmen kívül hagyásával koncentrálhatunk az igazán fontos dolgokra, hasonló hatást elérve mintha egy üres szobában ülnénk egyedül.

A belső lecsendesítése

A belső lecsendesítésének egy módja, ha lelassítjuk és teszünk egy lépést hátra mindazoktól amiken éppen kattog az agyunk. Képzeljük el életünk eseményeit filmekként, majd pedig ahogy ezeket a filmeket mind egyszerre próbáljuk nézni, feldolgozni, sőt megváltoztatni. Ez azért eléggé nagy falat egyszerre. A jó taktika az ilyen helyzetekre, ha megállítjuk „filmjeinket” és eldöntjük, hogy melyik az, amelyik elsődleges fontosságot érdemel, a kevésbé fontosakat háttérbe szorítva. Vegyünk például egy darab papírt és írjuk fel rá mindazt amivel az adott pillanatban foglalkoznunk kellene – legalábbis szerintünk. A lista befejeztével láthatjuk mik azok, amik kevésbé fontosak, halaszthatóak, vagy egyenest elhagyhatóak, a többiekkel összehasonlítva. Ha extra precízek szeretnénk lenni, a sorrend felállítása után felírhatjuk őket újra, sorrendbe állítva. Az idő múlásával aztán ez a lista ismételten átrendezhető, annak fényében, hogy hogy alakulnak a dolgaink a közeljövőben.

Érzelmi állapot

Nem árt az adott pillanat érzelmi állapotát is figyelembe venni. Egy fárasztó nap végén természetes, hogy kevésbé érezzük magunkat produktívnak, az ebből adódó frusztrációt pedig sokszor egy egyszerű alvás megoldja. Napközben érdemes beiktatni néhány szünetet, amikor csapot-papot otthagyva, pár percre elszabadulunk feladataink elől pl egy rövid séta vagy meditáció alkalmával. Felismerni és elfogadni az adott pillanat érzelmi állapotát tehát sokszor lehet a kulcs a túlterheltség érzetének megszűntetésére.

Legközelebb tehát amikor ránktör az a bizonyos „már megint minden összejött” érzés, érdemes megállni egy pillanatra és felmérni a helyzet valóságát. Mi az ami egyszerűen kiiktatható a külvilágból, mi az ami elhagyható, illetve mi érdemel elsődleges fontosságot?

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichologusbudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr812883590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.