Ferles Péter pszichológus

Önbizalom közhelymentesen

2016. február 26. 11:05 - Ferles Péter

Igyekszem kerülni a közhelyeket. Egyetértek azzal, hogy a felhők fölött mindig süt a nap, de szerintem ez a mondat még senkit nem hozott ki a szomorúságából. Nem rajongok a mostanában tomboló boldogságkeresés és önbizalom növelő divathullámért, de ha ilyen sokan foglalkoznak vele akkor gondoltam Oravecz Nórán kívül is legyen valami elképzelés mit és hogyan érdemes kezdeni ezekkel a témákkal. 

A következő három bekezdés három lépést vázol fel arról, hogyan építjük vagy romboljuk az önbizalmunkat.

 

Énkép

Énképünk az élményeink általánosítása. Mindenkinek van a fejében egy elképzelés magáról. Ezeket különböző élményeinkből válogatjuk ki és általánosítjuk. Ha megkérdezem az olvasót, hogy bátornak tartja-e magát, akkor elkezd az élményei között válogatni. Ezek az élmények szólhatnak arról, amikor bátran vagy gyáván viselkedett. Nagyon sok élmény közül mondjuk hármat tudatosít magában. Ezeket magára vonatkoztatva általánosítja és eldönti, hogy bátor-e. 

 

Önértékelés

Ha most azt kérdezem, kedveli-e ezt a tulajdonságát és a válasz igen, akkor (legalábbis ebben a témában) jó véleménye lesz magáról, kellemes érzéseket élhet meg. Amikor valakinek a fő értékei egyeznek az énképével, magas az önértékelése. Ha nekem a legfontosabb emberi értékek mondjuk a bátorság, hűség, becsület és ilyen embernek is tartom magam, akkor magam számára értékes vagyok és kellemes élményeim lesznek magammal kapcsolatban. 

 

Önbizalom

Negatív önértékelésű embert embert dicsérgetni, hogy okos, szép, különleges hópihe egy idő után síráshoz vezet és teljesen eredménytelen. Sokkal hasznosabb, ha magabiztos jó önértékelésű ember szeretne lenni, hogy megvizsgálja mit tart fontosnak, milyen az értékrendszere és hogyan ítéli meg magát ezen értékek mentén.

Ha az eredmény nem kielégítő akkor két módon tud változtatni.

Az egyik, miután teljesen önkényesen választott emlékek alapján ítélkezik magáról, tovább válogat az élményei között és keres emlékeket, amik az értékeinek megfelelő tulajdonságait bizonyítják. Így legalább azt érjük el, hogy árnyaltabb lesz az énképe. Nem fekete fehér.

Például, egy nő azt mondta, hogy ő türelmetlennek tartja magát és ezt szégyenli. Kérdeztem tőle:

-...hogy, mikor, hogyan hányszor türelmetlenkedik?

-Sorban állásnál a postán, a boltban, tömegben.

-Csak ott? - kérdeztem.

- Igen.

-Idejének hány százalékát tölti ezzel a tevékenységgel? -komolytalankodtam el a dolgot

-Hát, úgy 1 %-át

-Akkor, az idejének 99% -ban, amikor nem postán, boltban, tömegben van, tud türelmes lenni?

-Hát....igen.

-Akkor maga egy türelmesebb, mint én

Itt a lényeg, hogy a napi 3-5 türelmetlen pillanatra figyel, és ezek alapján ítéli meg magát, vagy a maradékra. 

A másik mód, hogy az ember magas önértékeléshez jusson, ha elkezd az értékeinek megfelelően viselkedni. Ez a nő, aki felfedezte, hogy milyen sokszor tud türelmes lenni, ezentúl már türelmes emberként gondolt magára, ami visszahatott a cselekedeteire.  Egyéb magunkra használt csúf ítéletekkel is hasonló gondolati bravúrokkal lehet zöldágra vergődni, de ezt már korábban itt leírtam. 

 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichologusbudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr908418226

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.