Ferles Péter pszichológus

Tényleg kell önbizalom?

2015. november 13. 09:52 - Ferles Péter

 

Gyakran vágynak emberek arra, hogy magabiztosak legyenek. Kérik ebben a segítségemet, mert sok önsegítő könyvet olvastak, de nem változott túl sok minden. Az önfejlesztés általában azért vall kudarcot, mert önbizalmat nem lehet csinálni. És nem is jó, ha önmagában az a cél, hogy magabiztos legyen valaki. Ez egy kreált gyűjtőfogalom, ami millió viselkedés, gondolkodás és érzés gyűjtőneve.
Megkérdeztem ezeket az embereket, hogy milyen a magabiztos ember. Olyan válaszokat kaptam, hogy az magabiztos, aki tudja mit akar, nem fél tenni érte. Hát akkor miért nem azzal foglalkozol, hogy tudd mit akarsz és, hogy bátor legyél tenni érte?

Az önbizalomhiány
Sokan meglepődnek, ha azt mondom nekik, hogy te nagyon sokat teszel azért, hogy ne legyél magabiztos. Az önbizalomhoz néha annyi is elég, hogy azokat a rémes szokásokat abbahagyják, amik az önbizalomhiányukat fenntartja és új szokásokat kezdenek el. Mit csinálnak az önbizalom hiányos emberek?
1. Általában ítélkeznek. Általában elmarasztalóan. Ilyen vagyok, olyan vagyok. Nem vagyok elég jó, szép, okos, ügyes.
2. Sejteni vélik, hogy a jövőben mi és hogyan nem fog nekik sikerülni, magyarul elővételezik a kudarcaikat, amiket az első pontban leírtakkal indokolnak.

Nem szeretem az általános igazságokat. Ezért ezeknek az embereknek a saját definíciójukat tettem elérhetővé saját maguk számára. És mint kiderült tőlük, egy magabiztos ember nem foglalkozik az önbizalmával. Eltervezi a dolgokat és megcsinálja. Azon gondolkozik, hogy a céljához mit kell tennie és mire van még szüksége. Ha tehát magabiztos szeretne lenni, akkor a figyelmét az önmaga megítéléséről érdemes arra fordítani, hogy mit akar és hogyan fogja azt elérni. Így már tényleg veszélyesen egyszerűnek tűnik. Veszélyes, mert már meg lehet csinálni. Ilyenkor szoktak elkezdeni vitatkozni, amit egy párbeszédben szeretnék szemléltetni.


Én: Mit szeretnél, mi a célod.
Az önbizalom hiányos (Ő): -Szeretnék párt találni magamnak.
Én: Mit teszel érte?
Ő: Hát semmit. Nekem ez nem jön össze, mert nem vagyok elég vonzó. ( nem vagyok elég érdekes. Nem vagyok elég szép)
Én: És azt gondolod, hogy csak a legvonzóbb, legérdekesebb, legszebb emberek találnak maguknak párt?
Ő: Nem, de én ügyetlen vagyok.
Én: Kifejezetten bájos tud lenni, amikor valaki ügyetlenül kezdeményez.
Ő: Jó, de azt sem tudom mit kell csinálni.
Én: Hát mit szeretnél a másiktól?
Ő: Megismerni, beszélgetni
Én: Akkor csináld ezt, beszélgess vele, ismerd meg
Ő: De nem merek kezdeményezni
Én: Miért nem?
Ő: Mert nem tudom mit fog hozzá szólni.
Én: Hát igen, ez egy kétesélyes dolog. Benne van a pakliban, hogy nem tetszel neki és az is, hogy igen. No de hogy fog ez kiderülni?
Ő: Hogy odamegyek és beszélek vele.

A párbeszéd lényege, hogy az önmaga megítéléséről a kudarctól való félelméről arra tereltem a figyelmét, hogy mit tehet azért, hogy elérje a célját. A félelem persze megnehezíti a dolgot, de pont a tapasztalatszerzéssel, kipróbálással, felfedezéssel lehet gyakorolni a bátorságot.

 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichologusbudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr978074868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.