Ferles Péter pszichológus

Bűvös nyolcas a nevelésben

2014. október 04. 15:27 - Ferles Péter

 

10416782_843255665703601_1137502733_n.jpgMilyen a jó nevelés? Minden gyermek és minden szülő esetében más.Lehet könyveket olvasni a témában, ki lehet kérni a nagyszülők véleményét, meg lehet hallgatni a „mindentudó” anyukát a játszótéren, de a titkos recept nem náluk van.

Egy szülő, aki „jól nevel” ismeri saját magát, önazonos és hiteles, amikor a gyermekével van, együtt tud élni a gyerekével. A szülő, aki „jól nevel” nem csak magát ismeri, de veszi a fáradtságot, hogy a gyermekét is megismerje. Ahelyett, hogy elvárásokkal indulna és saját tetszése szerint formálná gyereket, mer hátradőlni és megfigyelni.

 

Megfigyeli a kibontakozó személyiséget, az egyszeri és megismételhetetlen individuumot, aki, sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse senkinek. A szülő, aki „jól nevel” tiszteli annyira a gyerekét, hogyhozzá igazítja a nevelést, nem a neveléshez a gyereket. A szülő, aki „jól nevel” elolvassa az alábbi tanácsokat, de szkeptikus, és ha kell, a saját gyerekére gondolva nevetve sutba dobja azokat.

 

1) Szabjunk határokat!

A határok felállításával paradox módon szabadsághoz juttatjuk a gyerekünket.

Olyan ez mintha kerítést húznánk egy tágas gyümölcsös kert köré és a kerten belül

hagynánk a gyereket szabadon játszani, fára mászni, csatangolni. Éppen ezért fontos,

hogy a határok egyértelműek legyenek, kellően nagy mozgásteret biztosítsanak,

és ne legyenek túl korlátozóak. Olyan kertre van szükség, ahol a kerítés se nem túl

magas, se nem túl alacsony, kényelmesen elfér benne mindeni, sőt még szaladgálni és

bújócskázni is lehet. A kerítés minden családnál más, jobb helyeken a szülők együtt

építik a gyerekekkel. A határok megszabása során a kulcsszó a fontossági sorrend:

a gyerek biztonságát korlátozó szabályok feltétlen betartandók (nem szaladunk át az

úttesten, nem nyúlunk a tűzhelyhez), ugyanakkor érdemes meggondolni mennyire

vagyunk szigorúak a szociális szabályok betartása kapcsán (csöndben kell-e maradnia

a gyereknek asztalnál, minden segítséget meg kell-e köszönni?)

 

2) Mutassuk ki a szeretetünket!

A gyereknek száz százalékig tudnia kell, hogy szeretve van, akkor is, ha nagy

butaságot csinált. A gyerek, aki tudja, hogy szeretik, jobban viseli a büntetést,

fegyelmezhető anélkül, hogy az önértékelése sérülne. A „Rossz kislány vagy” „Nem

szeretlek, ha ilyen vagy” típusú mondatok kerülendők, hiszen ezekben az esetekben a

szeretetmegvonás a fegyelmezés módja.

 

3) Csak őszintén, mondjuk ki a valódi okokat!

Tiltás esetén indokoljunk, sok esetben már a 3 évesek is képesek belátásra. DE!

Vannak szituációk, amikor nincs értelme túlmagyarázni a büntetést: ha a gyerek

agresszív, üt vagy harap, akkor a határozott „Nem!” a célravezető. Ilyenkor nézzünk

a gyerek szemébe, fogjuk meg a kezeit és a tőlünk telhető leghatározottabban, belső

elszánással, súlyt adva a pillanatnak állítsuk le a viselkedését.

 

4) Maradjunk következetesek!

Következetesnek maradni a mindennapokban a legnehezebb szülői feladat,

éppen ezért itt is kell egy nagy adag tudatosság: mik azok a szabályok, amelyek

kikezdhetetlenek. A kikezdhetetlen szabályokat fogalmazzuk meg egyszerűen és ne

hagyjuk, hogy elvesszenek a mindennapi intelmek tengerében.

 

5) Sokkal-sokkal többet dicsérjünk, mint büntessünk!

A kisgyerekek, amikor felfedezik a világot, számos olyan dolgot csinálnak, ami

nekünk természetes, és ami mellett könnyű elmenni. Figyeljük azokat a helyzeteket,

amikor gyermekünk valami célt tűz ki maga elé és azt sikerrel végrehajtja. Ilyen

esetekben osztozzunk vele a siker örömében! Ha a gyerek látja, hogy anya és apa vele

örül és büszke, az a legnagyobb dicséret!

 

6) Válasszunk kellő mértékű büntetést és ne legyünk haragtartóak!

Fontos, hogy a büntetések igazodjanak a turpisság mértékéhez és ne legyenek túlzóak.

Például nem kell megvonni a csokit, mert felborított valamit, vagy nem kell elvenni

tőle a kedvenc játékot, ha ügyetlen volt és összetört egy vázát. Jó büntetés lehet, ha

a gyerek kiveszi a részét a kár felszámolásában: feltörli maga után a kiborult tejet,

összeszedi a váza cserepeit. Kisgyerek esetében nyugodtan segíthetünk is!

 

7) Kerüljük a konfliktusokat!

Egy kisgyerekkel, ha nem muszáj, ne álljunk le vitatkozni, inkább előzzük meg a bajt.

Például ha nem érti, ő miért nem nyomkodhatja a laptopot, amikor apának szabad,

akkor bölcs dolog nem a gyerek közelében püfölni a számítógépet. Továbbá a legtöbb

gyereknek van robbanó időszaka, amikor nyűgös és nehezen kezelhető. Ilyenkor a

kevesebb büntetés és több megértés a célravezető

 

8) Legyünk résen, mert a túl sok tiltás immunissá tesz!

„Nem szabad!”, „Hagyd abba!”, „Gyere vissza!” „Ne csináld!”...figyeljünk oda,

hogy ne ilyen tiltások áradatából álljon az egész nap, mert 1) a gyerek számára ezek

átláthatatlanok és betarthatatlanok 2) megtanulja ignorálni a fegyelmezést.

 

 

Németh Nórához gyermekpszichológiai tanácsadásra bejelentkezni a 30/866 9695 számon lehet

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichologusbudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr286741121

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.