Ferles Péter pszichológus

Csaba visszaszerzi élete felett az irányítást

2014. szeptember 12. 13:16 - Ferles Péter

A cím arra vonatkozik, hogy igyekszem kerülni az általánosítást. Amit most leírok ezen a héten ennek az embernek segített, kár volna egy érdekes párbeszédből mindig érvényes univerzális igazságot fabrikálni.

4875b3cca3872a22fcb4513ab653eb17.jpg

 

Csaba, egy fiatal és túlhajszolt középvezető, zaklatott beszámolóját hallgatva figyelmes lettem milyen sokszor használja a kell szót: El kell mennem a képzésre, meg kell írnom a beszámolót, anyámnak segíteni a cuccolásban, és még a barátnőmmel is kéne valami minőségi időt együtt töltenem. 

Ez a fiú úgy érzi, hogy rohan az élete után, szétszakítják a feladatok, nincs ideje és sorra amortizálódik le az egészsége, a szociális élete, a párkapcsolata, majd a családi kapcsolatai. Nem ő irányítja az életét, hanem sodródik és kapkod. 

Nála a feladatomat abban láttam, hogy az élete feletti irányítás szubjektív érzését visszaszerezze. Tehát a kiindulási pont, hogy külső kellek uralják a napjait, amibe nincs döntési lehetősége. Ha nekem is ennyi kell lenne az életemben én is szétszakadnék. Szerencsére egy sincs. Én nem használom ezt a szót. Én tájékozódok, mérlegelek, döntök és cselekszek. Javasoltam neki, hogy mindent mondatot vegyünk újra, amiben a kell szerepelt és alakítsuk át úgy, hogy jobban fedje a valóságot, íme néhány :

 

Be kell menni dolgozni. 

Ha fel akarom venni a fizetésemet hó végén, bemegyek dolgozni. 

El kell mennem a képzésre.

Ha tanulni, fejlődni akarok elmegyek a képzésre.

Minőségi időt kell a barátnőmmel tölteni.

Nem kell. Ha szeretném, hogy elégedett legyen, érdemes. 

Enni kell. 

Ha életben szeretnék maradni érdemes enni. 

 

Az én véleményem szerint soha semmit sem kell. És ez nem csak pöcsölés a szavakkal. Opciók vannak, döntésekés és következmények, amit mérlegelni lehet. Én szeretek úgy élni, hogy nem vagyok kiszolgáltatva, és ehhez nem szükséges végtelen pénz, örök élet, sebezhetetlenség, hanem csak a döntés képessége és lehetősége, amit mindig viszek magammal. A nyelv hihetetlenül nagy hatással van a gondolkodásunkra és így az érzelmi világunkra. A kell beszűkít és megköt, a lehet felszabadít. Legalábbis engem. 

 

Ha nem vagytok meggyőzve, nyugodtan írhattok mondatokat kommentbe, amit nem tudtok egyedül átalakítani. Vagy itt

 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichologusbudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr266691911

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.