Sokan szeretnének magabiztosak lenni, vagy legalább valami élhető önértékeléssel rendelkezni. Ha valaki eljön hozzám, és magáról úgy beszél, hogy ő milyen buta, kövér vagy csúnya (ilyeneket legtöbbször gyönyörű értelmes emberek mondanak) a legutolsó, amit csinálok, hogy elkezdem győzködni őket az ellenkezőjéről. Azt már megtették a barátok, családtagok. Segített? Nem!
Már az elején lelövöm a cikk lényegét. Mindegy, hogy negatív vagy pozitív az ember önértékelése, mind a kettő felesleges és hasztalan. Az önértékelés egy gondolkodási folyamat, amikor egy viszonyítási rendszer alapján ítélkezek magamról. Hasráütésszerűen, önkényesen, szubjektíven. Formálok egy képet magamról, összehasonlítom mással hozzárendelek ítéleteket és ezek kiváltanak odaillő érzelmeket.
Rengeteg ötletet kapok, hogyan legyen rémes önértékelésem:
Hasonlíttatás
Tehát kiválasztok valamit, amihez hasonlíthatom magam valami alapján, ami nekem fontos. Mondjuk van egy jól kinéző, nagyon értelmes kollégám, vagy barátom. Már csak az a dolgom, hogy újra és újra összehasonlítom magam vele. Ügyeljünk a részletekre: ha véletlenül valamiben én lennék a jobb, azt figyelmen kívül hagyom, vagy a külső körülményekre fogom.
Visszajelzések szűrése
Akarva akaratlanul megdicsérnek, bókolnak. Ilyenkor is könnyű dolgom van, de azért résen kell lennem. Fontos, hogy nem szabad elhinni a pozitív visszajelzéseket, csak azokat, amik összhangban vannak az én negatív önképemmel.
Gondolatolvasás
Sőt, állandóan keresni kell olyan dolgokat, amik megerősítenek benne. Például sétálok az utcán, valaki rám néz és elfordítja a tekintetét. Nagyszerű lehetőség. Ilyenkor remekül ki lehet találni, hogy ez az ember miért tette ezt. Természetesen azért, mert én olyan ronda és kövér vagyok, hogy rám sem bír nézni. Na ugye!
Belső hang
Hogy nehogy elfelejtsük milyenek vagyunk érdemes kifejleszteni egy belső hangot, jó hangosat és meggyőzőt, ami újra és újra emlékeztet az érdemtelenségünkre. Fontos, hogy ezt mindig a kritikus pillanatban tegye, amikor szükségünk van rá. Állásinterjún, randin, prezentáció előtt.
Visszhangok
Ez a hang a hitelesség kedvéért vegye fel a számunkra fontos emberek hangját, és visszhangozza azokat a fejünkhöz vágott szidalmakat amit eddig életünkben kaptunk. Ne törődjünk vele, hogy 10 20 vagy 30 éve hallottuk vele, tudjuk, hogy még mindig igazak.
Jövendőmondás
Ez a hang mindenképpen rendelkezzen a jövő látásának (abszolút létező és hihető) képességével. Jóslataival segítsen előre látni, mi és hogyan nem fog sikerülni. Több különböző képet jelenítsen meg a kudarcainkról, hogy úgy indulhassunk neki a dolognak, mint aki már fel is sült.
Környezet megválasztása
Aki biztosra akar menni, annak fontos olyan párt és környezetet választani, aki szintén segít visszatükrözni minket. Lehetőleg bánjanak velünk rosszul, hanyagoljanak el, csaljanak meg. Hiszen még ezt is alig érdemeljük meg. Hálásak lehetünk, ha épp nem rúgnak belénk.
Ha mindezt már legalább 20 éve csinálod, és már unalmas, akkor érdemes magát a folyamatot abbahagyni. Tegyük mondjuk két lépésben: vedd észre ahogy beszélsz magadhoz a fenti 8 módon, és ne folytasd a beszédet. A fenti 8 játék csak arra való, hogy az előre kigondolt rémes önértékelést fenntartsa. Egyáltalán nem reális vagy hasznos, hanem csak bizonyítékok kreálása arra, amit mi már kitaláltunk jó előre. Ezt pozitívba áttornázni iszonyat energia és ugyanolyan fals. Egyszerűbb abbahagyni a hasonlítgatást, jövendőmondást stb.
Én például ilyen formán igyekszem nem értékelni magam. Ha észreveszem, hogy ezt csinálom, elmosolyodok és abbahagyom. Arra figyelek általában amit csinálok, vagy csinálni szeretnék. Ha valamit csinálok, akkor utána megvizsgálom, hogy úgy és azt csináltam amit elterveztem és ha nem, legközelebb mit csinálok másképp. Élményeket keresek, tanulok, fejlődök, felfedezek. Mi lesz velem ítélkezés, jó és rossz nélkül? Ugyanaz mint eddig, egy kis lelki könnyedséggel megfűszerezve.
